Ha az ember olvas fogyasztóvédelemmel kapcsolatos blogokat, hírportálokat, a szemébe ötölhet az a sok vélt vagy valós visszaélés, amit a (köz)szolgáltatást végző vállalatok követnek el az ügyfeleikkel szemben. E poszt megírásához a végső lökést a BKV Figyelő blog mai bejegyzése adta meg. Ha végigolvassuk a kommenteket láthatjuk, hogy a társadalom egy ilyen szűk rétegében is hányan vannak azok, akiknek különböző okokból kifolyólag fiktív büntetések miatti fizetési felszólításokat küldözgetnek ügyvédi irodák, szolgáltatók (jelen esetben a BKV). Azzal, hogy a büntetések hány százaléka jogos, s mennyi a "rendelésre gyártott", most nem akarok foglalkozni, inkább az érdekel engem, hogy milyen hatással lehet ez az ügyben szereplő emberek önértékelésére, moralitására. Létezik x.y. ügyfélszolgálatos, akinek az a feladata, hogy munkaidejének x %-ában olyan ügyekkel foglalkozzon, amik kimerítik a bűncselekmény fogalmát (a saját vállalata részéről), s ezek keretein belül ártatlan emberekből próbál meg pénzt kicsalni azért, hogy a vállalatnak ahol dolgozik, nagyobb legyen a profitja.

Hagyományos megközelítésben egy vállalatnak az a célja, hogy maximalizálja profitját a fogyasztói szükségletek kielégítésére irányuló vállalkozói tevékenység által. Manapság ez úgy módosul, hogy az a célja, hogy maximalizálja profitját BÁRMI áron. Ha szétnézünk a világban láthatjuk, hogy ebbe a kategóriába már belefér az indokolatlan környezetszennyezés, a csalás, a manipuláció, a munkaerő végletekig történő kihasználása, stb. Mivel most nem kimondottan globalicázió-kritikáról írok, ezért ezt a fonalat be is fejezném, s visszatérhetünk a magyar állapotokhoz.

Kérdem én: mit érez ez az előbb leírt munkavállaló? Mit gondol a saját maga által végzett munkáról? Mit mond otthon a gyerekeinek, ha azok megkérdik, hogy "mit csináltál ma anyu/apu?"? Biztos vagyok benne, hogy ezek az emberek lelkileg megsínylik ennek a munkának az elvégzését, csak valami miatt nem találnak jobbat, vagy gyávák a váltáshoz, stb. Mi vezethetett el odáig, hogy cégvezetők olyan belső utasításokat hoznak, hogy az előírt profitot bármi áron teljesíteni kell? Hová tűnt a törvénytisztelet (haha) és az erkölcs? Hová tartunk, ha ezek az esetek mindennaposak? Különösen szomorú ezt egy állami finanszírozású cégnél látni, aminek nem is a profitmaximalizálás a célja, hanem egy közszolgáltatás ellátása.

Ezek, és ehhez hasonló kérdések ötlenek fel az emberben, amikor ilyenekről hall. S az, hogy mit lehet tenni ez ellen? Tényleg elfogytak ebből az országból a becsületes emberek, akik elláthatnák az ilyen vállalatok vezetését? Úgy vélem nem, a blogoló-kommentelő közösségben is temérdek ismeretlen arc van, akiről az ember jó véleménnyel van, és ha ezt a részarányt kivetítjük a társadalomra, arra kell, hogy jussunk, hogy igenis sokan vannak még a normális értékrenddel rendelkezők, csak egy csaló, erkölcstelen kisebbség elnyomja őket. Elnyom minket. Hagyjuk, tűrjük, de meddig még?