Este 22:50 perc van. Elindulsz Kedvesedtől a hév-végállomás felé, hogy elérd az utolsó, 23 óra 10 perckor induló szerelvényt. A héven szokás szerint, tanítási szünet lévén, fiatalok lézengenek, némelyik józanul, mások részegen. Az út, mint mindig, eseménytelenül telik el, te olvasol, zenét hallgatsz. A hvg tudósít róla, hogy egyes élelmes vállalkozók úgy gazdagodnak meg, hogy reménytelen helyzetben lévő családokkal felvetetik a szocpolt, építenek egy omladozó házat, amit aztán elbontanak, a jogosultak kapnak 100 ezer forint készpénzt, a többi a vállalkozóé. Így is lehet. Egyet pont elkapott a rendőrség. A többi állítólag már fel is osztotta elbukott társuk volt felségterületét. Farkastörvények uralkodnak.
Jön a megálló, ahol leszállsz. Árpád híd. Felgyalogolsz a villamosmegállóhoz, újságodat elrakod: a világítás nem elég erős az olvasáshoz. A zene veled marad. Várakozol, majd a zenén át megüti a füled a közeledő villamos dübörgése. Odanézel: tényleg jön. Pár lépést teszel a sínek felé embertársaiddal egyetemben. Gyanús jelként észleled, hogy a villamos nincs kivilágítva. Sejtésed hamar beigazolódik: ez a villamos nem fog téged hazavinni. Jól tudod, hogy a menetrendben valóban nem szerepel ez a járat, viszont az elmúlt 2 évben már oly sokszor jutottál haza vele, hogy teljesen természetesnek veszed létét. Két fiatal átballag a 30 méterre lévő éjszakaibusz-megállóba. Jómagad nem szeretsz várakozni, főleg nem 20 percet, így tudván, hogy gyalog később érsz haza, mégis elindulsz sétálva. Végülis miért ne? Szép idő van, se túl meleg, se túl hűvös.
Ráérősen mész át a hídon, közben bringások húznak el melletted. Egyikük biccent, te visszabiccentesz neki. Ilyen is van még. Mikor átérsz a hídon, a Váci útra fordulsz. Az éjszakai megállójában 4 fiatal lány várakozik. Te közben már át is mentél a zebrán, útban a Petneházy utca felé. A halk zenén át valami kiabálásra leszel figyelmes; hátranézel. Már mintegy 100 méterre tőled a 4 lány felé egy láthatóan részeg, hajléktalan kinézetű fazon közeledik, hevesen gesztikulálva, karjaival hadonászva, és kiabálva. Megállsz. Figyelsz, hogy odamenj-e, van-e rád szükség, avagy a helyzet megoldódik nélküled is. Végül meg: a négy lány lemegy az aluljáróba, elvesznek szemed elől. Az alkoholista férfi, mint egy zombi, lassan utánuk, ki tudja meddig. Túlzottan nem aggódsz, az aluljáróban volt több normális ember is.
Tovább indulsz a közvilágítás halovány fényében. Sokszor végigmentél már a Petneházynak ezen a szakaszán, de még mindig megdöbbent, hogy milyen közel van ezen az utcán két teljesen más világ. Az egyikben újépítésű, szép társasházak biobolttal és szépségszalonnal, az erkélyen lévő muskátli ládájából csöpög a víz, a másikban lepukkadt panelházak (mint amilyenben te is laksz), kispolskik, tőled 10 méterre kiabáló kisebbségiek, halovány bűz. Egyébként ez jellemző az egész kerületre, amiben laksz. Kontraszt kontraszt hátán.
Végül befordulsz a Béke utcára. A sarkon kiskocsma: még mindig nyitva van. Bentről nevetés és egy tv zaja hallatszik. Útközben elmegy melletted az éjszakai busz. Már nem érdekel, nem zavar már az egész. Sétáltál egy jót. Végül megérkezel, kinyitod az első bejárati ajtót, majd a másodikat, aztán a saját ajtód két zárját. Aztán visszazárod. Fő a biztonság.
Welcome to Hungary