Mindenek előtt leszögezem, hogy még a közelében sem vagyok annak, hogy szakembernek nevezzem magam, mindössze a véleményemet írom le, és az általam igazságosnak tartott megoldási javaslataimat. Valamint az alábbiakat úgy olvassátok, hogy azok tavaly íródtak, blogköltözés miatt lehet itt most olvasni a posztot. Időhatározók többé-kevésbé javítva. Vélemény maradt.
Magyarország költségvetése nincs a legjobb állapotban. A hiány minden évben több %-os, a maastrichti szerződés kritériumainak még mindig nem felelünk meg. Államadósság tekintetében szintén nem állunk jól, a kritikus, GDP-ben mért 60%-ot rendszerint átlépjük, a munkanélküliségi ráta pedig 2007 tavaszán 7,3% körül mozgott, ráadásul ez csak a regisztrált munkanélküliek számát foglalja magában. Ha ehhez még hozzávesszük a rengeteg feketén dolgozót, akkor bizony a magyar munkavállalói rétegben még rengeteg befizetetlen adó marad, ami betömködhetné a költségvetési lyukakat. Persze ennek a behajtását nem kétszázezer APEH alkalmazottal kellene elérni, hanem értelmesen kigondolt és felépített adópolitikával. Meg lehet nézni, tőlünk nem is olyan messze (Szlovákia), hogyan csinálják ezt, és hogy ott milyen az adófizetési morál. Mellesleg másik szomszédainknál, a szlovéneknél meg már euroval fizetnek a gyári munkások a reggeli feles vodkáért. Nálunk erre még várni kell.
A legnagyobb kiadásai az államkasszának minden évben a szociális juttatások, illetve az egészségügy finanszírozása. Ez utóbbi átalakításának a kormány már nekilátott (hogy milyen módszerekkel, és várható eredményekkel, azt most inkább hagyjuk, bár a rezidensképzéssel kapcsolatos minisztériumi elképzelésekről még lehet írok egy postot valamikor, mert a mainstream médiában semmi sincs róluk szinte, pedig botrány...), úgyhogy erről sok szót most nem ejtenék, annál inkább viszont a szociális hálóról.
A http://www.koltsegvetes2008.hu/ program adatai szerint (sose bízz meg egy pénzügyminiszterben, pláne egy propaganda flash játékban, de kiindulópontnak esetünkben megfelel, hiszen valamilyen szinten tükrözi a kormány álláspontját) idén a közös kasszából fejenként, a ránk eső 110990 forintból 20570 forintot költünk szociálpolitikai támogatásokra, ami 18,2%-nak felel meg. Eszerint minden 100 forintból több mint 18 arra megy el, hogy a munkanélkülieket, kismamákat, nagycsaládosokat, stb. finanszírozzuk. Nyilván erre szükség van, de mivel ilyen hatalmas összegről (százmilliárdokról, sőt!) van szó, én, ha felelős kormányzati pozícióban lennék, biztosan felülvizsgálnám az egész rendszert. Most mondhatják egyesek, hogy még jó, hogy nem vagyok olyanban:)
Nézzük ugyanis ennek az elemeit. Szigorítanám az álláskeresési segélyhez jutás feltételeit. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint az jogosult rá, aki az elmúlt 4 évben 200 napot legalább dolgozott. Évi 50 nap. Ne nevettessenek már. Aki az év 80%-ban lazsál, az ne akarjon segélyt. Aki feketén dolgozik, az se akarjon. Évi 200 nap igazolt munkaviszonnyal esetleg. Akinek büdös a munka, annak legyen büdös a más pénze is. Mértékét viszont csekélynek tartom, mondhatni semmire nem elég. A minimálbér 40%-ból (ez 2007-ben 26 200 forint) lehetetlen akármit is csinálni, szinte már fölösleges kiutalni. Felemelném mondjuk 80%-ra, viszont nem adnám 90 (+90 50 év felett) napig, hanem csak mondjuk 60-ig. Aki akar 60 nap alatt talál munkát, legalább ideigleneset, ami a semminél jobb. Belátható, hogy racionalizálással, a potyautasok „vonatról” való lerugdalásával jelentős megtakarítást lehetne elérni. Ezt lehet kegyetlenségnek, és embertelenségnek is tekinteni, de be kellene végre látni, hogy az állam nem arra van, hogy eltartsa az embereket, hanem arra, hogy élhető körülményeket, keretet biztosítson a társadalomnak a létezésre. A szocializmust végre el kéne temetni, annak minden maradványával és ragadmányával együtt.
A másik a rokkantnyugdíjak, illetve az idő előtt nyugdíjba vonulók nyugdíja. A portfolio.hu adatai szerint 2005.10.01-jén 808,107 rokkantnyugdíjas volt az országban, ami az akkori lakosságnak mintegy 7,9%-át teszi ki. Azért ez megdöbbentő. Minden nyolcadik ember rokkant az országban. Szigorúbban be kéne tartatni a kreszt. Nem azt mondom, hogy hagyjuk magukra a rokkantakat, és haljanak éhen, nyilván kell őket anyagilag és erkölcsileg is támogatni, de egyrészt szigorítani kéne a rokkantá-nyilvánítás feltételeit, másrészt (és most véleményem szerint fontos, és valószínűleg adminisztrációs problémák miatt nehezen kivitelezhető gondolat következik), ennél, valamint az ÖSSZES szociális támogatásnál megszabnék egy jövedelem-korlátot, ami felett a folyósítás automatikusan NEM történik meg. Magyarán szólva, akinek a családjában, háztartásában az egy főre jutó kereset amúgy is magas (és itt bejön a képbe a magyar társadalom hajlandósága/kényszere az adócsalásra), oda „fölöslegesen” ne juttassunk mégtöbb pénzt, van annak jobb helye is (persze ilyenkor nem a politikusok zsebére gondolok).
Az egyéb szociális támogatások, mint pl. a gázártámogatás, mindig is bicskanyitogató téma voltak, és azok is lesznek, ezért nem nagyon mer egyik kormány sem hozzájuk nyúlni, s bár a Gyurcsány-kabinet kicsit leszűkítette a jogosultak körét, így is elég sokan, és sokat kapnak ilyen jogcímeken (is). Ezek a területek mind további racionalizálásra adnak lehetőséget.
Megemlíteném még a felsőoktatást is, ugyan ez nem tartozik a szociális ellátások közé, de elgondolásom ezzel kapcsolatban is van (hol nincs?). Mégpedig az, hogy a leendő hallgató beiratkozáskor aláír egy szerződést a Magyar Állammal, amiben vállalja, hogy amennyiben diplomája megszerzése után legalább x (x>5) évet Magyarországon vállal munkát, és ezáltal adózik, „visszafizeti” képzése költségeit, a szerződés semmis. Amennyiben viszont nem telik le az 5 év, és az illető külföldre megy munkát vállalni, akkor ezzel azt is vállalja, hogy havi/negyedéves részletekben visszafizeti képzési költségeit, vagy azoknak egy részét. Persze ezzel szimultán meg kéne oldani olyan kérdéseket is, mint a friss diplomások elhelyezkedése, pl. az általános orvosoké, ahol a jelenlegi minisztériumi javaslat szerint csökkentik a rezidensképzés finanszírozását, ezzel rengeteg frissen végzett orvostól veszik el a lehetőséget, hogy bekerülhessenek az egészségügy vérkeringésébe. Persze ez csak egy kiragadott (személyes érintettségű) példa, a sort biztosan lehetne folytatni.
Összegzésül, jelen sorok írója tisztában van elképzelései kiforratlanságával, és kidolgozatlanságával, viszont úgy gondolja, hogy a mai (és az elmúlt évek) politikai tevékenysége kimerül semmitmondó lózungok hosszas ismételgetésében, és a kommunikációs gárdán kívül nem sok szakember izzad vért munka közben, tehát bőven lehetne még min javítani és változtatni. Ezeknek mindössze egyetlen akadálya van, viszont az olyan hatalmas és örökérvényű, hogy véleményem szerint sosem fognak itt változások bekövetkezni. Ez az akadály pedig a politikai elit maga, annak minden hazugságával (demagógia), ellenérdekeltségével (!), gyávaságával (a radikális változtatás politikai öngyilkosság) együtt. Levonva a konkluziót, a képviseleti demokrácia Magyarországon kialakult változata véleményem szerint alkalmatlan az ország jelenlegi állapotából való kilábalásra, így alapjaiban kellene megreformálni az egész államszerkezetet, a mostanitól különböző hatalmi struktúrával, különböző értékrenddel rendelkező emberekkel, ami elnézve a mai társadalmat: utópia.
Források:
Utolsó kommentek